Kritika: A berni követ
A berni követ
Köbli Norbert, aki jelenleg talán a legfoglalkoztatottabb hazai forgatókönyvíró, a súlytalan romkomok után nyergelt át a történelmi, konkrétan ’56-al és annak utóhatásaival foglalkozó sztorikra.
Feri, a mozigépész
Merész váltás volt ez, és nemcsak azért, mert annyira különböző műfajokról van szó, hanem mert köztudott, hogy mi, magyarok a múltunkkal, a történelmünkkel képtelenek vagyunk normálisan szembenézni. Márpedig ilyen közegben nagyon nehéz történelmi témájú filmmel sikeresnek lenni. Ráadásul Köblinek mindhárom forgatókönyve ebben a témában (A vizsga, a Szabadság különjárat és most A berni követ) legalább annyira izgalmas thriller, mint a múlttal foglalkozó történet.
A történet valós alapokon nyugszik, ám az alkotók már a mű elején leszögezik, hogy filmjük nem egy ehhez mereven ragaszkodó feldolgozás, ami már csak azért is nehéz lett volna, mert az események kapcsán máig vannak tisztázatlan, valószínűleg már örökre a múlt homályába vesző dolgok, de még fontosabb, hogy ez a film, ahogy korábban írtam, thriller, nem pedig tényfeltáró dokumentumfilm. Szóval visszatérve a történetre, két hónappal Nagy Imre kivégzése után vagyunk, amikor a Magyar Népköztársaság berni nagykövetségét két, az ’56-os eseményekben is tevékenyen részt vevő emigráns (Szabó Kimmel Tamás és Kádas József) megtámadja, és túszul ejtik a magyar követet (Kulka János). Innentől pedig a szikár történelem átfordul 
hollywoodias thrillerbe, ám ezt abszolút nem gúnynak, sokkal inkább dicséretnek szánom, hiszen így nem az lesz a lényeg, hogy az alkotók saját vagy egy általuk szimpatikusnak tartott politikai oldal véleményét ránk erőltessék, hanem kialakul egy feszültséggel teli, izgalmas politikai túszdráma, titkos kódkönyvvel, belső hatalmi intrikákkal és egy nagyon vékony, de még épp elférő szerelmi szállal.
S bár a költségvetés – lévén még csak nem is mozi-, hanem tévéfilmről van szó – természetesen fényévekre van egy amerikai produkcióétól, mégsem érezni az emiatt kényszerből megkötött káros kompromisszumok hatását vagy a szokásos magyaros csórószagot. Kevés szereplős thrillerként nagyon is jól működik a film, három erős alappillérnek hála. Az első a már dicsért forgatókönyv, amely nem fél káromkodásokat sem adni alkalomadtán a szereplők szájába, ami viszont ilyen helyzetben bőven belefér, sőt ettől válnak igazán hitelessé, nem pedig attól, ha szépirodalmi beszédstílusban ütköztetnék különböző világnézeteiket. Aztán ott van Szász Attila feszes rendezői munkája, amin érződik a reklámfilmes múltnak az a pozitív hatása, hogy nem nyúlnak feleslegesen hosszúra a jelenetek, magabiztos a színészvezetés és megvannak azok az amerikai filmekre emlékeztető stílusjegyek (pl. belassítás és két szereplő e közbeni szigorú egymásra nézése), amelyek itt egyáltalán nem hatnak gagyinak, hanem valahogy profibbá, hatásosabbá teszik inkább a filmet.
Na és a színészek. Kulka János A vizsga után ismét remekül játszik el egy olyan karaktert, aki az egyik pillanatban a diktatórikus hatalom rideg és érzelemmentes 
kiszolgálójának tűnik, majd a következőben már áldozatnak, vagy akár még mártírnak, netán segítőkész partnernek látjuk. Igazi kiszámíthatatlan figura. Aztán ott van az ellenpontja, a klasszikus törtető hithű komcsi belügyes, akit Szikszai Rémusz játszik kellő átéléssel. Mellettük talán még kevésbé erősnek is mondhatnánk a két túszejtőt, de Szabó Kimmel Tamás és Kádas József alakításai is teljesen rendben vannak, jól kijön kettejük különböző habitusa, ami nyilván a fokozatosan feltáruló múltjukból is fakad. A mellékszereplők pedig pont annyit nyújtanak, amennyit kell. Egyedül a tüntető tömegben véltem felfedezni pár idétlenül merev tekintetű statisztát, de ennyi még talán belefér. Az meg milyen vagány már, hogy a végefőcím alá sikerült benyomni egy Punnany Massif számot.
Szóval azért vannak olyan filmesek még Magyarországon, akik megérdemelnék, hogy több pénzt kapjanak az erre szánt milliárdokból, akár még azok kárára is, akik nézhetetlen, de a különböző világ vége mögött megrendezett fesztiválokon kapott díjaktól érzik magukat nagy művésznek.
85 perc, magyar
Rendező: Szász Attila
Írta: Köbli Norbert
Fényképezte: Nagy András
Producer: Dr. Lajos Tamás, Mink Tamás
Vágó: Hargittai László
Szereplők: Kulka János, Szabó Kimmel Tamás, Kádas József, Lovas Rozi, Balsai Móni
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!