TARTALOM

A kutyáknak és macskáknak megvan a maguk, titkos, az emberi szem elől rejtett világa. És megvan a maguk háborúja is. Ártatlannak tűnő kutyaházak igazából titkos kémközpontok bejáratai lehetnek; néhány napon heverésző lusta cica pedig valójában talán egy bevetésen lévő alakulat tagja. A kutyák és macskák között kibékíthetetlen, elhúzódó és minden eszközt megengedő háború zajlik.
Zajlott eddig. Színre lép egy elegáns és gonosz szfinx, egy ex-titkosügynök, Kitty Galore, aki végtelen hataloméhségében nemcsak örök ellenségeit, a kutyákat, de volt bajtársait is el akarja pusztítani.
Egyszerre akarja az egész világot meghódítani. Ezért a kutyáknak és macskáknak életükben először össze kell fogniuk, mert nem csak magukat, hanem gazdáikat is meg kell menteniük az ördögi Kitty karmai közül.

KRITIKA

Jaj, ne.

Vörös Adél

Életem legrövidebb leadjét Brad Peyton borzalmának köszönhetem, amely gyanítom, hogy nemsokára mindenféle leg-leg-legkevésbé-listák élvonalában fog díszelegni. Szegény kutyák! És szegény macskák! Még a film legrusnyább szereplője, a rózsaszín meztelen macska sem érdemli meg, hogy ilyen szánalmasan antropomorfizálják, s olyan túllihegett, maníros emberi tulajdonságokkal-gesztusokkal lássák el, mint a mozi szinte valamennyi, alapvetően aranyosabbnál aranyosabb karakterét.
A szintén nemrégiben bemutatott Marmaduke-kal még nem voltak ilyen nagyarányú problémáim, hiszen ott az alkotók – a bugyuta sztori keretein belül – megmaradtak a kedves állat-jellegnél, s nem varázsoltak ripacsot az ebekből. Ám a Kutyák és macskák szerencsétlen petjeinek szinte egy normális „állatias” pillanatuk nincsen…
Egy akciófilmet látunk, melyben szegények fel-alá nyargalásznak, mindenféle modern kütyüvel zseniálisan bánnak, mimikájuk félelmetes – már csak az akciófilmekben elvárt kötelező fülledt szexjelenetnek kellene megfelelniük, s tökéletesen kielégítenék a műfaji elvárásokat. Nem baj, azért az ízléstelenségig így is bőven eljutnak, az NCIS-ből egy kollegiális forgatásra átugrott Chris O’Donnell segédletével. Komolyan, remélem, hogy egyszer egy kutya csinál egy filmet, melyben a szerepeket emberek játsszák majd – a kutya-nézők kedvéért, kissé elállatiasítva, hogy jó vicces legyen.