TARTALOM

A Szívrablók Alexről és nővéréről szól, akik furcsa vállalkozást működtetnek: párkapcsolatokat szakítanak meg. Munkájuk bármennyire is erkölcstelen, ennek is megvannak a maga szabályai. Első szabály: Boldog párt nem szabad elszakítani! Második szabály: Munkában nincs szerelem! Egy nap felbéreli őket egy gazdag férfi, hogy intézzék el lánya szakítását, aki épp férjhez menni készül. Kis utánajárás után Alexék számára világossá válik, hogy tökéletesen boldog párral van dolguk, ám a testvérek pénzügyeik rendezése érdekében készek megszegni első számú szabályukat. A bajt tovább tetézi néhány közösen eltöltött nap a menyasszonnyal, és Alex, a vérprofi szívrabló kezdi elveszíteni a fejét - megszegi a második szabályt.

KRITIKA

Egy esetleges magyar verzióban Csányi Sanyiért kiáltana, és össze is hozna pár tízezres nézőszámot, így elég érdektelen, viszont szép emléket állít Patrick Swayze-nek.

Hanula Zsolt

Van ez a zsáner, amikor a romantikus film a szülői tiltás ellenére megszökik egy pásztorórára a csalómozival, és abban az egyre elfogadottabbá lett pozitúrában tesznek egymás kedvére, amikor a hazudozó valójában hivatásszerűen hazudozik, ebből él, ez a profilja, így hirdeti magát, adózik a hanták után, s egyébként segít az emberiségen. Mert a boldogsághoz mindenkinek joga van. Alex ennek megfelelően nem tör össze szíveket (hoppá, kivételesen a magyar címnek egy jó pont az eredeti kárára!), csak kapcsolatokat, ha jól emlékszem a szlogenjükre, lényeg a lényeg, hogy olyan nőket ébreszt rá önnön boldogtalanságukra fásult házasságukban, akik ezt nem merik bevallani maguknak.
Képzeljük el, micsoda fordulat lenne, ha Alex és aktuális munkája esetleg egymásba szeretnének… Úristen, és tényleg!!! Ami Cindy Crawfordnak a szája feletti kis anyajegy, az Vanessa Paradisnek a két szemfoga közti reklámszünet: meglehet, hogy a lexikonok a szépséghiba címszó alatt jegyzik, ám valójában csak még szexibbé varázsolja viselőjét.
A még mindig egy tinilány bűnös mosolyával felvértezett harminchét éves francia színésznő aktuális filmje egy tingli-tangli romkom kevés poénnal, leginkább talán a szappanoperák negyvenen felüli női közönségét célozva. Egyszersmind a Dirty Dancing egész ötletes vendégszövegként való beemelése a finálé koreográfiájának újratáncolásával. Amúgy véletlenszerűen összedobált soundtrack. Nyár, szerelem, Monaco, néha ilyen is kell.