A Keselyű főszereplője nem szereti a nagy felhajtást maga körül, ám a mini-krimisorozattal egy csapásra a figyelem középpontjában találta magát. Dér Zsolttal beszélgettünk.
Zsoltnak megvan a maga elmélete azzal kapcsolatban, hogy az emberek miért szeretik annyira a bűnügyi filmeket. Szerinte egyszerűen jó belemerülni egy olyan történetbe, ahol látszólag nincsenek szabályok, nem tudjuk, ki a gyilkos, ám a végén mindig kiderül, hogy van bűn, és lesz megváltás is. „A gonoszt megbüntetik, a jó pedig elnyeri a jutalmát, de ezek a fogalmak mind konstrukciók! A valóságban mindez sajnos nem így működik” – magyarázta Zsolt, majd levette a baseballsapkáját, beletúrt a hajába, és sóhajtott egy nagyot. „Amikor egy ilyen filmet vagy sorozatot nézünk, kicsit azt hazudhatjuk magunknak, hogy egyszer végre a mi életünkben is rend lesz. Ám én azt ígérhetem, hogy nem lesz, hiszen nincs rend, csak káosz.”
Hogy mi teszi boldoggá a mindennapi káoszban? A színész egy másodpercet sem gondolkodik a válaszon. Azonnal rávágja: „Ha nem csesztetnek, és a magam tempójában haladhatok. Akkor biztos, hogy jó lesz az, amit csinálok. Ám nagyon nehéz, mert a mai világ nem engedi meg az embernek, hogy megálljon akár egy pillanatra. Hogy csak úgy fél percig nézzen az utcán a gyermekével egy szálló tollpihét, egy lehulló falevelet. Mert ez az, ami megmarad bennünk. A nagy felfedezések, no meg annak az izgalma, amikor valami egyszer csak megoldódik az életünkben, legyen szó munkáról vagy magánéletről” – mesélte a Junior Prima-díjas színész és rendező, aki szerint az is fontos volna, hogy ne a világot akarjuk egyből megváltani és megváltoztatni, miközben nem vesszük észre, hogy a közvetlen közelünkben valaki bajban van. „Rejtő Jenő mondja valamelyik könyvében, hogy hamarabb segítünk az afrikai éhezőn, mint a zongorahangolón, aki egy emelettel feljebb vagy lejjebb lakik a bérlakásban. Hát persze, mert az kényelmetlen, az közel van, és az is lehet, hogy én okoztam a dolgot. Lehet, hogy tudnék rajta változtatni, jobbá tehetném az életét, de az ugye nem olyan látványos.”
Zsolt ezzel nem azt akarja mondani, hogy nem becsüli azokat az embereket, akik nagy gesztusokat tesznek, akik véleményformálók, akik kiállnak a frontvonalba, és onnan küzdenek, akik meghallják egy történelmi nemzet hívó szavát, és nem restek tenni érte. Nem mellesleg képesek elviselni az ezzel járó komoly terheket. „Mégis, én azt gondolom, ha mindenki elindulna azon a nagyon nagy munkával járó önismereti úton, és rájönne arra, hogy »Ki vagyok?«, »Mit akarok?«, »Miben hibáztam, és miben gondolom, hogy hibáztam, pedig egyáltalán nem?«, akkor azzal sokkal több mindent elérünk, mint mondjuk látszólagos nagy gesztusokkal. A Hold sepregetésével szerintem ráérünk.”
Zsolt tehát nem tervezi, hogy a közeljövőben elutazik a Holdra egy kicsit sepregetni, ám minden nap igyekszik a saját és a környezete életét szebbé tenni. No meg az általa elvállalt munkákat a lehető legjobban elvégezni. „Az a típus vagyok, aki szeret mindenben részt venni, és mindenbe beleszólni. A Keselyűnél például biztosan imádtak a vágók, hiszen folyamatosan a gondolataimmal fárasztottam őket” – nevetett fel Szigethy Zalán megformálója, aki a sorozatban viselt ruháit sem bízta csak a stylistokra. „Szerencsére nem az volt, hogy azt mondták nekem: »Hagyjad már, mi ezt jobban tudjuk!«, hanem együtt néztük végig, közösen mentünk és válogattuk ki a szetteket, a kiegészítőket, a cipőket, és ebből állt össze a karakterem. Sokat lamentáltunk azon, hogy milyen legyen Zalán haja. Legyen benne melírcsík? Legyen több vagy kevesebb? A rendező, Kovács István szerencsére megengedte mindezt. Annyira erős volt a víziója, hogy nem félt attól, hogy elveszik. Nagyon örülök, hogy ilyen jól ki tudtuk egymást egészíteni” – jegyezte meg Zsolt, majd ismét beletúrt a hajába, és mosolyogva visszavette a baseballsapkáját.
(A Keselyű elérhető a TV2 műsorán.)
