Mozi, 2026.10.22. (La Bataille de Gaulle: L’Âge de fer) A De Gaulle – Az ellenállás hajnala című francia filmes eposz Charles de Gaulle-ról – és Winston Churchillről szól. Mindketten a becsületet választották a megaláztatás helyett. Mindkettőjükben megvolt az erkölcsi tartás, a bátorság és az ellenállási szellem, beszédeik különös erővel bírtak. De míg Churchillről már számos film készült, de Gaulle-ról ez az első olyan alkotás, amely komolyan megadja neki a megérdemelt tiszteletet.
Szalkai Réka
Az eredmény egy izgalmas, megható és elgondolkodtató háborús film Európa Hollywoodjából, amelynek már a folytatása is kész (La bataille de Gaulle: J’écris ton nom címmel, várjuk szeretettel). A két alkotásban Antonin Baudry rendező kronológiai sorrendben mutatja be Franciaország öt átkozott évét. Az első, a hazai vásznakon is már látható rész hatékonyan indul egy gyorsan vágott, a II. világháborúból származó élő felvételek sorozatával, ahol az autentikus és a rekonstruált közötti határ észrevehetetlenül elmosódik. Amikor először látjuk de Gaulle-t – akit a francia-örmény származású Simon Abkarian (Casino Royale, Kiadatás, Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza) alakít remekül –, a csatatéren van, ahol a német gránátok szívszorító közelségben repülnek el jellegzetes kerek kalapja mellett. Mindezt ő nyugodt, halált megvető magabiztossággal fogadja. Pontosan ez a nyugalom és hit – önmagában, Istenében és a hazájában – képes lenyűgözni azokat is, akiknek már mások nevében is nehéz döntéseket kellett hozniuk. Mindehhez kell még egy jó adag bátorság: szembeszállni a saját kormányunk kapitulációjával. Nagyszerű jelenet a filmben, amikor de Gaulle később megtudja, hogy a családja még mindig nincs biztonságban, őt meg halálra ítélték, miközben megfosztották a francia állampolgárságától is, csupán egy kérdéssel válaszol: „Ennyi volt?”
Abkarian hitelesen játszik, nem utolsósorban azokban a jelenetekben, amikor úgy tesz, mintha mi sem történt volna, miközben gyáva honfitársai sorra cserben hagyják. Ezzel szemben szinte észrevehetetlen a csendes mosolya és a könnyes szeme, amikor a dolgok sikerülnek. Charles de Gaulle egy visszafogott államférfi volt, testre szabott egyenruhában, és ez a filmben sincs másképp, ellentétben a színes karakterű és lazább öltözékű, szivarozó és Pol Roger pezsgőt kortyolgató Churchill-lel – akit itt a londoni Nemzeti Színház aranykoszorús színésze, Simon Russell Beale játszik, sikeresen felvéve a versenyt Gary Oldman Oscar-díjas alakításával A legsötétebb órából.
Baudry filmje megrázó: látjuk, ahogy de Gaulle eleinte teljesen egyedül van, és csak lassan sikerül magával ragadnia másokat is, noha a film mellékszálában szereplő egyetemista, Fernand Bonnier de la Chapelle (Florian Lesieur), Darlan admirális (Mathieu Kassowitz) gyilkosa de Gaulle számára ismeretlenül bár, de a kezdetektől kitart mellette. A fiatal ellenállót a merénylet után kivégzik, a vezér viszont tovább él, és örökre megváltoztatja Franciaország geopolitikai szerepét. Vive la France!
