Mozi, 2026.11.05. (Wild Horse Nine) Martin McDonagh Oscar- és Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró, producer színházi és filmes körökben egyaránt etalon, a legújabb filmjével pedig ismét megmutatta.
Jelesül, hogy senki sem tud nála jobban lelkileg nyomorult, ám roppant vicces figurákat alkotni. Fekete komédiáinak ereje valóban a karakterek mélységében rejlik, a zsigeri belső ösztönökben, a lelki és érzelmi károkban és az élet sokszor utolsó, ám legnehezebb döntéshelyzetein. Legautentikusabb művei az ír szigeteken játszódnak, a lélegzetelállító környezet fontos szerephez jut. Nincs ez most sem másképpen, a mű gyökerei adottak, csak éppen most időben és térben McDonagh egy kicsit elkalandozott.
A Vadló Kilenc 1973-ban játszódik, amikor Chris (John Malkovich), a nyugdíj előtt álló, eleinte szenilisnek tűnő CIA-ügynök és fiatalabb társa, Lee (Sam Rockwell) elmennek „nyaralni” a Húsvét-szigetre irodavezetőjük, MJ (Steve Buscemi) nem túl szívélyes parancsára. A két ügynök amúgy a legjobb barátok. Chris elkezd minden titkot kikotyogni, például minden, számára szimpatikus egyénnek szeretné elmondani, hogyan avatkoztak be az amerikaiak a chilei belpolitikába (mint Chris is, csak immár nincs hozzá kedve), pontosan megmondva, mikor fogják megölni Salvador Allende elnököt, és majd jöhet Pinochet és a katonai diktatúra. Aki teheti, elmenekül onnan. A legjobb tanács, amit Chris ad egy fiatal lázadó lánynak a filmben: ha egyenruhás embert látsz, aki egy fekete kocsiba akar beültetni, öld meg, és fuss. A demokráciát amúgy is „baszhatjuk”. McDonagh van olyan szórakoztató író a karakteres, sziporkázó párbeszédeivel, hogy többnyire megússza, ha a valósághűséget a saját elképzelése szerinti ritmushoz és stílushoz igazítja. Például amikor Chris a kongói vezető, Patrice Lumumba meggyilkolását JFK-ével összehasonlítva így sóhajt: „Megölsz egy fekete elnököt, és senki sem emlékszik rá; megölsz egy fehéret, és az egész világ kiborul”. De például arra is rávilágít, hogy elég egyetlen műanyag ízű falat amerikai sajt ahhoz, hogy azonnal megértsd, miért vesztette el az USA a vietnámi háborút.
Miközben a legfelső fokon forr a dráma, a humor pedig ledöbbenti az embert, a fő plot: két barát összeveszik, majd kibékül. Na és? – lehetne mondani, ez csak egy apróság. A felszínes szemlélőnek lehet, hogy az, de emberi szempontból egyetemes dráma. Egy olyan szituáció, amely megsemmisít minden egyes magot és részecskét a kettőjük között lévő szeretetben, és ezt a lezárásnál az is megérti, aki nem akarta. Persze, ha az ember nagyon kötözködni szeretne, akkor fel lehet vetni, hogy miért nincs most erős női karakter, mint a Három óriásplakát Ebbing határában estében, de a Vadló Kilenc sokkal inkább visszatérés McDonagh saját világához, és sokkal inkább az Erőszakikhoz vagy A sziget szellemeihez köthető. Éljen! Amúgy meg két színész látunk brillírozni: Sam Rockwellt és John Malkovichot. A játékuk, a jeleneteik kitörölhetetlenek, amelyek miatt a Vadló Kilenc olyan műalkotás, amit a megtekintés után azonnal újranézne az ember. Na, íme egy újabb definíció a kitűnő filmre.
Állítsd be te is a saját a VOX-O-METER-ed!
