Mozi, 2026.10.22. Az úgynevezett „öregezés” jelenségéről pár éve már készült egy magyar film Az unoka címmel. Tasnádi István azonban sokkal árnyaltabban és izgalmasabban közelíti meg a témát Az örökségben.
Te mit tennél, ha megtudnád, hogy az egyedül élő, nyolcvan év körüli szülődet megkörnyékezte egy huszonéves fiatal, ő pedig a kedvességért és segítségéért cserébe minden pénzét rákölti? Ez a kiindulópontja Az örökség című filmnek, ami egyetlen este/éjszaka alatt, nagyrészt egy lakásban játszódik, és kevés szereplőt mozgat, de annyira ügyesen, átgondoltan rakták össze, hogy a minimalizmusát képes az előnyére fordítani.
Tasnádi István forgatókönyvének erejét a komplex karakterei adják. Akit eleinte jónak gondolsz, idővel megváltozik róla a véleményed, akit pedig rögtön utálsz, a későbbi információk fényében árnyaltabbá válik a róla alkotott képed. Az örökségen érződik, hogy hosszú éveken át csiszolták a sztoriját: minden fordulata alaposan átgondolt, jól ütemezett, és új oldalát villantja meg a kezdetben még egyszerűnek tűnő, de egyre komplexebbé váló történetnek. Ehhez persze kellenek remekelő színészek is, abban pedig nincs hiány: a Molnár Áron, Lengyel Tamás, Mucsi Zoltán és Staub Viktória által alkotott négyes mesterkurzust tart. Hazai színészek elképesztően ritkán játszhatnak ennyire összetett, izgalmas szerepeket a nagyvásznon, és ők élni tudnak a lehetőséggel. Az örökség egy kompakt kis thriller, ami mond is valamit arról a világról, amiben élünk.
