Mozi, 2026.11.12. (Ebenezer) Kissé fantáziátlan és egyenetlen film készült a karácsonyi klasszikusból.
Charles Dickens Karácsonyi énekét milliószor feldolgozták, így egy újabb adaptációnak fel kell tudnia mutatni egy okot, hogy miért nyúl a klasszikushoz. Az Ebenezer esetében ez az ok Johnny Depp. Ti West filmje egyértelműen a színészre íródott, aki metaréteget is ad a feldolgozáshoz: Ebenezer Scrooge pokoljárása és küzdelme a második esélyért könnyen megfeleltethető a válási botrányával Hollywoodból kiírt Depp elmúlt éveinek.
Ennek dekódolásán túl viszont sajnos nem sok izgalmat kínál az Ebenezer. Még az sem egyértelmű, kinek szól: sokszor gyermeki humorú, máskor horrorisztikus, végkicsengésében pedig menthetetlenül szentimentális a film. A slashertrilógiájáról (X, Pearl, MaXXXine) elhíresült West korábbi filmjeiben is szívesen keverte a borzalmat és a humort, de ott a két hatás erősítette, nem pedig kioltotta egymást.

Nem segít az sem, hogy hiába emelték a címbe, és hiába küzd foggal-körömmel Johnny Depp, Ebenezer nem kap koherens jellemet – nagyon hamar elindul a javulás útján, a hézagos forgatókönyv sem őt, sem a többi szereplőt nem teszi élővé. Mintha egész jelenetek hiányoznának, pedig láthatóan nagyon epikusnak szánták a történetet, ezt sugallják a szellemek felvillanó háttértörténetei vagy a viktoriánus London aprólékos ábrázolása. Az utcai jelenetekben valóban élvezetes elmerülni, hogy aztán kijózanítson az egyetlen szóra redukált tanulság: karácsony.

Állítsd be te is a saját a VOX-O-METER-ed!








