Netflix, már elérhető. Gondoltad volna, hogy az Oscar-díjas Az Argo-akció rendezője simán le tud hozni egy tökéletesen sablonos, futószalagon gyártott Netflix-thrillert?
Amilyen ígéretes rendezőnek indult Ben Affleck, annyira lelombozó lett az új filmje. Az Állatok azt ígéri, hogy benne egy jó szándékú liberális politikus vetkőzik ki emberi mivoltából, amikor elrabolják a fiát, és akkora váltságdíjat követelnek tőle, amit nem tud megfizetni. Elhiteti velünk, hogy nem csupán egy emberrablós thrillerbe dob be minket, hanem a morális dilemmák sűrűjébe. Hogy elfilózik rajta, a szülői szeretet és a kétségbeesés hatására meddig képes elmenni az ember, és hogyan válhat állattá, miközben védelmezi a szeretteit – illetve mennyi ebben a politika és a hatalom felelőssége, ami igencsak hatékonyan torzítja a jellemet.
Csakhogy az Állatok kudarcot vall. A gyerekrablásos sztorija annyira klisés és kiszámítható, hogy nem sok izgalmat rejteget. A drámával pedig nem is az a baj, hogy kissé pofátlan Kurosawa-nyúlás (a Menny és pokolé), hanem hogy pont úgy sikálja el a fajsúlyos erkölcsi dilemmákat, ahogy egy politikus is tenné. Olcsó hollywoodi fordulatokkal gondoskodik róla, hogy senkinek se kelljen szembenéznie a tettei súlyával, a lezárás pedig egyszerűen nem áll meg a lábán. A jéghideg, kőprofi megoldóembert játszó Gillian Anderson gondoskodik róla, hogy ne nyomja ki az ember féltávon a filmet, de a végére az ő karakterét is teljesen idiótára kell venni ahhoz, hogy össze tudják hozni a cinikusnak hazudott happy endet.
