Mozi, 2026.10.29. (Sunny Dancer) George Jaques nagy fába vágta a fejszéjét, amikor arra vállalkozott, hogy rákkal küzdő kamaszokról forgat dramedyt. Ám sikerrel járt.
A színészként, rendezőként és íróként is egyre termékenyebb Jaques érzékenyen nyúlt A nyár kalandorai témájához, mégsem lépkedett tojáshéjon, így kerülhetett ki a kezei közül egy egyszerre őszinte, felkavaró, fájdalmas, mégis életigenlő és sokszor szórakoztató coming of age-film.
Ivy (Bella Ramsay) 17 éves dacos kamaszlány, aki rákkal küzdött, ám már tíz hónapja tünetmentes. Az életére viszont természetesen továbbra is óriási hatással van mindaz a tapasztalat, amit a betegsége alatt szerzett. Jófej és támogató szülei próbálják kihúzni a teljes nihilből, ám látszólag hiába. Mígnem azzal az ötlettel állnak elő, hogy Ivynak ki kellene próbálnia egy tábort, ahol csupa olyan kamasszal találkozhat, akik hasonló nehézségeken mentek vagy mennek keresztül. A lány sokáig – még a táborban is – lázad, tiltakozik az ellen, ami ott fogadja, ám szép lassan megnyílik, igaz barátokra és rokonlelkekre lel.
A nyár kalandorai, akárcsak a tábor, arra törekszik, hogy főszereplőit ne kizárólag a betegségükön keresztül határozza meg. Ők kamaszok, akik vágynak a szerelemre, a társas kapcsolatokra, a hülyülésre, a normális életre, a megértésre és a jövőképre. Ezek közül semmi sem magától értetődő számukra a betegség okozta bizonytalanság árnyékában. Két önfeledt nevetés között szörnyként bukkan fel a kiújulástól vagy egy sorstársuk elvesztésétől való félelem. Ezeket az érzéseket pedig torokszorító érzékletességgel igyekszik a film átadni. Említésre méltó a tábort vezető Patrick (Neil Patrick Harris) is, aki saját gyermeke elvesztésének hatására alapította meg a tábort, így ő az, aki fel-felvillantja ugyanannak a nehézségnek egy másik szemszögét is: a szülőét.
Állítsd be te is a saját a VOX-O-METER-ed!
