2026.08.20. (Insidious: Out of the Further) Még szerencse, hogy van az a vörös ajtó! Hiszen az elválasztja az Odaát, a Távol világát, ahol démonok élnek, és a miénket. Átjutni szörnyű. De amíg az ajtó csukva marad, nincs baj. De mi lesz, ha egyszer valaki szélesre tárja az ajtót?
Gemma egyedül neveli a kislányát, és boldogan élnek… vagy élnének, ha a fiatal nőnek nem tennék pokollá a hétköznapjait a szörnyű álmai. Amikben az a legszörnyűbb, hogy nem is álmok. Gemma rájön, hogy képes átlépni a túlsó világba, de nem akkor megy át, amikor ő akar. A Távol lakói irányítják, és akkor hívják magukhoz, amikor át akarnak jönni hozzánk, az élők közé…
És most nagyon sokan akarnak útnak indulni. Ha nem lép közbe valaki, a világ megtelik démonokkal…
KRITIKA
Az új Insidious a világ egyik legrémisztőbb fogászati horrorjából jut el a totális gejlig.
Soós Tamás
A múltkor úgy búcsúztunk el az Insidioustól, hogy Patrick Wilson első rendezésében pontot tett a Lambert család történetére, amely elindította a franchise-t. A vörös ajtó egy meglepően drámai film volt, a Köztünk járnak azonban visszatér a James Wan-féle teátrális horrorhoz. A szabályokat is felfrissíti egy kicsit: itt már nemcsak asztrálutazók vannak, hanem küldöncök is, akik ezt-azt át is tudnak hozni a túlvilágról – például a holtakat. Az író-rendező Jacob Chase sajnos nem ezzel az ötlettel fog új életet lehelni a franchise-ba. A küldöncködés ugyanis épp azt a misztikumot öli ki a Távolból, ami a lényege volt: hogy ez egy nehezen megközelíthető, misztikus hely az élők és a holtak világának határán. Sajnos a dráma sem túl mély: a Köztünk járnak ismerős csavarokkal rágja szájba ugyanazt, mint az eddigi filmek (a mentális betegnek tűnő szülő valójában csak a gyerekét védte). A mentalista Elise-t (Lin Shaye) pedig, aki a folytatások szíve-lelke volt, annyira nem tudják beépíteni a sztoriba, hogy már megint két lábon járó deus ex machinaként lép csak közbe, ha amúgy megmurdálnának nélküle a hőseink.
Hogy miért mégsem kudarc a film? Mert a mindennel szembeszálló anya (Amelia Eve) telitalálat – egy igazi Hitchcock-hősnő. Chase pedig horrort rendezni és atmoszférát teremteni nagyon tud. A sztori kiszámítható, és a végére giccsbe fullad, de a paráztatás nem marad el. A fogászati horror – az a rohadás, meg a második állkapocs – felejthetetlen. Ahogy a végtelen labirintussá tekeredő párnavár is a sarkon kikukucskáló vén fószerrel. Chase itt elkap valamit abból az iszonyból, ami az Insidioust annyira népszerűvé tette – már ezért megérte az egész.
VOX-O-METER: 60%
