2026.08.13. (Ice Cream Man) Az idilli nyár egy amerikai kisvárosban egyszeriben rémálomba fordul, mikor a fagylaltárus horrorisztikus hatású nyalánksággal lepi meg az önfeledt gyerekeket.
KRITIKA
Eli Roth nagyot nyalintott a trash-be, de ezúttal nincs kibúvó: ettől a filmes fagyitól egyszerre kapunk agyfagyást és hasmenést.
Szöllőskei Gábor
Horrorfilmesként tartják számon Eli Roth-t, ő azonban magasról tojik az atmoszférateremtésre és/vagy a feszültségkeltésre. Nála csak egy dolog számít: a gore. Hogy fröccsenejek széjjel az agyak, pattanjanak ki a szemgolyók a fejekből, szakadjanak le a végtagok, és omoljanak ki a belsőségek, lehetőleg premier plánban. E nemes mozgóképes küldetését (amelynek pl. a Kabinláz, a Motel 1-2, a The Green Inferno vagy a Hullaadás című örökbecsűivel adózott korábban) idén A jégrémessel viszi egy új szintre, amelyben egy szótlan fagyiárus osztogat gyerkőcöknek finomabbnál finomabb, ám egyben elmemérgező nyalnivalókat. A hideg, krémes édességtől ugyanis a csöppségek pszichopata gyilkosokká válnak, akiknek egyetlen céljuk: kinyírni a felnőtteket, lehetőleg a legválogatottabb módokon. Főhős triónk, Jared, Mia és Tommy azonban különféle okokból nem fagyiztak, így nem kapcsolnak gyilkos zombimódba, és próbálják megállítani a kisváros felnőtt lakosságát erősen ritkító gyerekcsapást.
A jégrémesben Roth olyan szintre vitte az erőszakot, ami már komolyan vehetetlen. Paródiába illő belezések, lefejezések, csonkolások és agykikanalazások szemtanúi lehetnek a film elé tévedő szerencsétlen nézők, amelyekre a sokadik hasonló után már csak megrántják a vállukat, és próbálják túlélni ezt az ostoba vérengzést. Roth eddig is sokszor keményen mellétrafált (a fentiek, Kopp-kopp, Borderlands stb.), de A jégrémes egyértelműen az eddigi legsilányabb fércműve, amely láttán a legalantasabb ösztöneink is riadót fújnak: eddig és ne tovább!
VOX-O-METER: 30%
