2026.09.17. (The Birthday Party) Boldogtalan szülinapot!
Hauschel Tamás
Nem is kérdés, hogy szükség van-e újabb és újabb maffiafilmekre, de az már nem annyira biztos, hogy olyanokra is, amelyek inkább csak egy hangulatot szeretnének közvetíteni, azt viszont művészi képekkel teszik. Az ünnepelt furcsa film. Willem Dafoe maffiamódszerekkel dolgozó családfője ugyanis egy olyan szülinapi partin igyekszik mindent megtenni azért, hogy egyengesse családja életét, amelyben szinte elvárás, hogy a résztvevői furcsa párbeszédekben kommunikáljanak egymással, és percenként többször forduljanak hátra, a kamera felé szomorúan nézve, lehetőleg hosszan. A történet ismerős lehet annak, aki olvasta Panos Karnezis 2007-es azonos című regényét, ami könyvben talán jobban működhet, filmben ugyanis egy olyan lassú lázálmot ad ki, amely szépen mutat ugyan, de a vásznon a bánatosan nézés fesztiválját adják ki egy olyan görög szigeten a ’70-es években, ahol mindenki konstans módon be van indulva.
A film pont az utóbbival igyekszik direkt bizarr hangulatot teremteni, ugyanis amíg egy már eleve széthullott család további szétesését nézzük végig, odakint mindenki önfeledten dobja le a ruháit, ez a széthullás viszont nem annyira érdekes, hogy fenn tudja tartani a figyelmet vagy a feszültséget bő 100 percen keresztül. Dafoe-nak remekül áll a keresztapaszerep, de a folyamatosan lebegtetett, elkerülhetetlennek tűnő tragédia nem éri el, hogy tényleg örömmel maradjunk ezen a partin. A befejezés súlytalansága már csak savanyú hab a szülinapi torta tetején.
