2026.09.17. (Spa Weekend) Jó sok kihagyás után újabb női verzió készült a Másnaposokhoz.
Vajda Judit
Miután 2009 nyarán a Másnaposok egy csapásra paradigmaváltó, trendteremtő kulturális jelenséggé vált, nagyon sok epigonja készült, és rövid időn belül megjelentek a női verziói is (Lánybúcsú, Rossz anyák, Csajok hajnalig stb.). Az eredeti egészen gátlástalan humorát a leginkább még mindig az első fecske, a Koszorúslányok tudta megközelíteni, és ezen nem változtat a Csajos hétvége sem – ez azonban egyetlen nevetni kész nézőt sem akadályozhat meg abban, hogy jól szórakozzon.
A Másnaposok íróduójaként és a Rossz anyák-filmek forgatókönyvíró-rendezőiként ismert Jon Lucas-Scott Moore alkotópáros filmje bőséggel használ sablonokat: a tolerálhatóbbak közé tartozik, hogy a két szerelmi szálból az egyiknek az elejétől a végéig megjósolhatók a fordulatai (de plusz pont jár azért, hogy a másiknak nem), a kevésbé tolerálhatók közé pedig, hogy a nagydarab fekete nőt (Michelle Buteau) tették meg a folyton dühös figurának, illetve hogy Anna Farist és Leslie Mannt pontosan ugyanarra használják, mint korábban az összes többi rendező. Amivel viszont a Csajos hétvége kitör a klisék közül, az Isla Fisher botrányosan alpári karakterként való bevetése, néhány szívmelengetően durva poén, illetve az, hogy a filmben nemcsak jellemfejlődést figyelhetünk meg, de a végén még egy nem is bántóan didaktikus tanulsággal is szolgál.
Lucaséknak ugyan minden bizonnyal örökre a Másnaposok marad alkotói csúcsteljesítményük, de a Csajos hétvége attól még kellemes kikapcsolódás lehet minden anyukának (vagy nem anyukának), nem sokkal a tanévkezdés utánra.
