2026.08.27. (The Dog Stars) Ridley Scott izgalmas, nagyszabású thrillere egy olyan világban játszódik, ahol a túlélés ösztönös, de az emberség döntés kérdése.
Hig, a fiatal pilóta és képzett túlélő, Bangley jól szolgáló, ám elszigetelt hajlékot alakított ki a könyörtelen poszt-apokaliptikus világban. Egy rejtélyes rádióadás azonban az ismeretlenbe szólítja Higet; ő még hisz abban, hogy az emberiség számára van remény…
A Peter Heller letaglózó, azonos című könyvsikere nyomán készült film főszereplői az Oscar-díjra jelölt Jacob Elordi, az Oscar-díjra jelölt Josh Brolin, a Golden Globe-díjra jelölt Margaret Qualley, az Oscar-díjra jelölt Guy Pearce és az Oscar-díjas Allison Janney.
KRITIKA
A film, amit Ridley Scott álmában is megrendezett volna. Jobban belegondolva, könnyen lehet, hogy pont így rendezte meg.
Tóth Csaba
Sir Ridley Scott az ezredforduló óta majdnem húsz nagyjátékfilmet rendezett, jelenleg is legalább fél tucatnyi projektje áll előkészítés alatt, és látszólag esze ágában sincs lassítani. Van annyira rutinos filmes, hogy igazán hitvány produkciót ne adjon ki a kezei közül, de az is igaz, hogy az utóbbi években az igazán klassz Scott-filmek sem jönnek már olyan könnyen. Első ránézésre a Kutya csillagképben az lehetett számára vonzó, hogy a posztapokaliptikus túlélőfilm vonalára eddig még nem volt példa az amúgy gazdag életműben, így a rendezőlegenda most ezt is kipipálhatta. Scottnak mostanában akkor megy jól, ha egy igazán gazdag, jól strukturált alapanyaggal dolgozhat: ha a forgatókönyv vagy az alapjául szolgáló regény önmagában van annyira erős, hogy a rendezőtől ne igényeljen extra kreativitást, csak egy erős kezű direktort, aki képes élvezhető mozgóképes formába önteni az alapanyagot. Valami ilyesmi történt a Mentőexpedíció és Az utolsó párbaj esetében is. Ám amikor az alapanyag nem ad egyértelmű kulcsot a megfilmesítéshez, Scott hajlamos nem a legjobb, inkább csak a legkönnyebb utat választani.
Márpedig a Kutya csillagkép egy nagyrészt belső monológokra építő, cselekményben nem túl gazdag regény, amit, ha lecsupaszítunk a puszta történések szintjére, akkor nem kapunk mást, mint egy tizenkettő egy tucat posztapokaliptikus túlélőfilmet, csak most éppen zombik helyett elvadult emberhordákkal. És Ridley Scott pont ezt csinálta: sutba dobta a narrációt, és a könyv elmélkedősebb, ráérős stílusát maximum abban idézi meg, hogy főhőse – a szomorkásan álmodozó tekintetű Jacob Elordi – gyakran hosszan mustrálja szomorú szemekkel a végtelen amerikai tájat. Ha az életed során már láttál legalább két posztapokaliptikus túlélőfilmet, a Kutya csillagképet nézve nem sok újdonságot kapsz majd. Ridley Scott letudta ezt is, mint átlagos irodai dolgozó a napi gályázást: olyan nagy baj nincs vele, de lelkesedni is nehéz érte. Kicsit melankolikus film ez a világ végi elmagányosodásról, ami azért nem kíván túlságosan elmélyedni a témájában, és leginkább az akciójelenetek során tud életre kelni, illetve olyankor, amikor engedi egy-egy színészét megvillanni. Ez sem kevés, de nem is olyan sok.
VOX-O-METER: 55%
