2026.09.10. (Runner) Alan Ritchson a Reacher óta mást sem csinál, csak szomorú képpel rendet rak.
Oblath Ádám
Ritchson első szerepe nem más volt, mint Aquaman a Smallville című sorozatban. Azóta tudatosan építgette karrierjét. Volt pár nagyobb cím a filmográfiájában, mint a Tini nindzsa teknőcök vagy a Titánok, abba a bizonyos révbe azonban csak a 2022-ben induló Reacherrel ért. Azóta pedig szépen jönnek a jobb-rosszabb filmes felkérések.
Hank Malone (Ritchson) egy volt katona, aki az alkoholizmusba menekült. Immár egy éve józan, és különleges futárként dolgozik. Egy nap egy kislány számára kell leszállítania egy különleges májat egy kísérővel, a személyiségben tőle gyökeresen eltérő Ben Bishoppal (Owen Wilson) együtt. A szerv azonban olyannyira ritka, hogy a rosszfiúk is szemet vetnek rá, és mindent elkövetnek, hogy megszerezzék. Malone pedig teszi, amihez a legjobban ért: elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába áll, hogy megmentsék a kislányt.
A bátorság törvényével, a Need for Speeddel és a Feláldozh4tókkal edződött Scott Waugh kezébe került a rendezés lehetősége, s bár a filmnek alig lelhető fel olyan eleme, amit ne láthattunk volna már tucatnyiszor, Waugh egy egész működőképes mederbe tereli az esetek többségében az eseményeket. Az akciók többsége működik, a főhős pofonjainak súlya van, bár a végső összecsapás egy kissé hiteltelen, ahogy egészen addig építették Hank mindenen átgázoló mítoszát, majd a nála feleakkora Rodrigo Santoróval egy teljesen kiegyensúlyozott harcot vív. Tipikus streamingfilm ez a nagyvásznon, de meglepetést is tud szerezni. Néha ennyi is elég.
