Brad Pitt nem örülne, ha a tenyeréből ennének a farkasok.
Hauschel Tamás
Mindenki fellélegezhet, aki újra benevezne egy „vadregényes tájakon bajba került eb és gazdája” mozira a Kutya csillagkép után, ugyanis Brad Pitt aranytálcán szállítja A vadon szívét, amiben az exkatona Pitt hogy, hogy nem, vadregényes tájakon kerül bajba kutyájával, amikor lezuhan a repülőjével, és valahogy túl kell élniük az erdőt, amelyben szinte minden képes az életükre törni. A területi Szabó Győző hasonmásversenyen előkelő helyezéssel zárna Brad ebben a moziban, ami veszettül jól áll neki, a keveset beszélő leszerelt kommandós James szerepében ugyanis minden megvan, amihez igazán ért: dráma, akció, kutya, megható pillanatok, maximálisra tekert férfiasság, kutya, túlélés, de főleg kutya.
A vadon szíve Odinja nemcsak egy kelléknégylábú, hanem a film főszereplője, akinek sorsáért talán még jobban is lehet aggódni, mint kétlábú gazdájáért, és erre játszik rá David Ayer mozija is, de egészen szégyentelenül. A film ugyanis nem átall páros lábbal átugrani a giccshatáron, és amellett, hogy valójában egy néhol meditatív, néhol izgalmas, többnyire csak a túlélésre fókuszáló bushcraft extravaganza, itt-ott iszonyúan szájbarágóssá válik, és sokkal inkább lesz egy szép tájképekkel felvett csendes túlélőfilm random történésekkel, mint nagyívű dráma, aminek álcázza magát. A könnyeidre játszik, és jó eséllyel meg is kapja őket, de valószínűleg egy hónap múlva már senki sem fog emlékezni rá.
