Vannak dolgok, amik az évek, évtizedek múltával sem veszítenek fényükből, minőségükből, bájukból. Ilyen Shaun, a bárány is, aki 1995-ös első felbukkanása óta képtelen csalódást okozni.
Németh Míra
A második Shaun-mozi 2019-ben látott napvilágot Shaun, a bárány és a farmonkívüli címmel, és tejes joggal bezsebelte az Oscar-jelölést a legjobb animációs film kategóriában (amit aztán a Lelki ismeretek váltott díjra – ez egy erős mezőny volt). Amellett, hogy gyerekfilm maradt, magára öltött sci-fi-jegyeket is, beemelve filmművészeti és popkulturális áthallásokat a 2001 – Űrodüsszeiától kezdve az Alienen és a Gravitáción át az Érkezésig. Ezzel persze elsősorban a felnőtt nézőknek kedvezett, akik (a nosztalgiavonaton való száguldozás mellett) gyermeki lelkesedéssel gyűjtögethették be az easter eggeket.
Ezen a recepten, hála az égnek, nem változtattak a harmadik mozifilm megalkotásakor sem, sci-fi helyett pedig ezúttal horrorelemeket emeltek be. Az alapsztori, hogy a Gazda egy (Shaun által kotyvasztott) szer hatására szörnnyé változik, és a nyájra hárul a feladat, hogy megoldja a helyzetet. Most olyan alkotások és horrorkarakterek köszönnek vissza (persze azért gyerekfilmesítve), mint például Hannibal Lecter maszkja, a Psycho zuhanyjelenete, a Frankenstein őrült tudósa; Michael Jackson Thriller-klipje – na és képzeljük el ezt birkákkal! A humor változatlanul kiváló, a karakterek továbbra is egyediek és szerethetők, s mint mindig, most is kapunk egy kis kikacsintást a valóságra, például az influenszerkultúrára és a környezetszennyezésre. Ráadásul gondoljunk bele: Shaun kalandjai sosem szűntek meg stop-motionnek maradni, még a pillanatonként újabb és újabb animációs technológiai módszerekkel előrukkoló közegben sem.
A Shaun, a bárány majdnem húsz évvel saját önálló sorozatának debütálása után is egyedi és aktuális, miközben továbbra is magában őrzi esszenciáját.
