A japán mester, Hirokazu Koreeda régóta forgat gyerekekkel, gyerekekről a saját alanyi művészi stílusában.
Csákvári Géza
Most azonban új irányt vett, mivel előszőr fordult a sci-fi zsáneréhez, és a mélyrealizmus helyett inkább a fantázia világába kalandozott el. A nem túl eredeti sztori felvetése egy olyan jövő vázol, amelyben a halott gyermekeinket pótolhatjuk egy robotklónnal: így cselekszik a Komoto család is, akik kipróbálják a kor termékét. A számos irodalmi és mozgóképes előzménnyel rendelkező téma esetében nehéz újat mondani, ebbe a csapdába pedig most egy olyan tapasztalt művész is beleesett, mint Koreeda: a meglepő klisék ellenére, ha az ember nagyszabású látványfilmre számít, csalódni fog.
A bárány, amit akarsz sokkal inkább egy szerzői mű, amely ügyesen megbújik a zsánerelemek mögött, és hát egyértelmű, hogy az alkotói oldalt a humánum és annak forrása, formája és mibenléte izgatja. Mikortól lesz emberi egy gép, illetve fordítva, mikor kezd el az ember gépiesen cselekedni? A válasz sokféle lehet – ez a befogadó gondolkodásától és nyitottságától is függ – ám, ami érdekes ebben a műben, ahogy a szabadságvágyat megközelíti és ábrázolja. Summa summarum, egyáltalán nem rossz film az új Koreeeda, csak valahogy megrekedt a populáris és a magasművészet közötti útvesztőben – ez pedig életveszélyes üzleti szempontból. Olykor lassú, máskor lenyűgöző, vizuális megvalósításában markáns – és persze az is kiderül, hogy az erdő miért olyan csodálatos hely.
