A Netflixen tarolt A Suttogó, de ennél sokkal jobb is lehetett volna a rossz apákról szóló sorozatgyilkosos thriller.
Soós Tamás
A Suttogó a műfaj ’90-es évekbeli klasszikusait próbálja megidézni, de sajnos elég mérsékelt sikerrel. Nem ez lesz az új Hetedik vagy A bárányok hallgatnak, pedig bőven volt benne potenciál. Az érzelmileg elhanyagolt gyerekekre vadászó sorozatgyilkos ötlete tökéletes alapanyag lehetne egy vérfagyasztó thrillerhez, amibe súlyos családi drámákat oltanak. A történet gerincét a sérült apa-fiú kapcsolatok adják, erre rezonál maga a nyomozás is, az egész mégis pont olyan felületesen van kibontva, ahogy azt a Netflixtől megszokhattuk.
Simán elhiszem, hogy könyvben pattanásig tudják feszíteni ezt a pszichológiai terrort, ami az olvasót is jól megpácolja a lelkifurdalásban, hogy talán mégsem elég jó szülő, de a filmet megölik a lapos párbeszédek és az elsietett tempó. A Mulholland Drive és az új Twin Peaks operatőre, Peter Deming hatásosan teremti meg a nyirkos, nyomasztó sorozatgyilkosos hangulatot, de sem az unalmában majd’ elalvó Robert De Niro, sem a pszichopatát túljátszó Michael Keaton nem mentik meg a filmet – Michelle Monaghan nyomozónőjének pedig szinte lapot sem osztanak. Pazar, ahogy egy-egy másodpercre felvillantott képpel már egész korán megmutatja A Suttogó, hogy ki a gyilkos, és a végére a feszültség is felpörög – a finálé vérfagyasztóan emlékezetes –, de ez még így is csak egy egyszer nézős Netflix-krimi marad.
