Mozi, 2026.10.08. Szokatlan koncepcióval, úgynevezett albumfilmmel jelentkezett a K. Kovács Ákos és Ipacs Gergely alkotópáros, ami meglepő módon működik.
A tavalyi év egyik legnagyobb hatású könnyűzenei albuma volt itthon Bongor Extázisa, amelyben a rapper kíméletlenül ostorozta magát alkoholizmusáért, s beszélt a transzgenerációs traumáiról és a félelmeiről. E sorok szerzője sajnos be van oltva a hiphopműfaj ellen (Pokolgéééép!!!), ezért senki ne tőlem várja, hogy hozsannázzak Bongor zenei tehetségéről, így kizárólag a filmre fókuszáltam.
A koncepció több volt egy sima beszélő fejes dokumentumfilmnél, bár kétségtelen, hogy ilyen elemei is vannak: megszólal benne Berta Csongor egykori tanárnője, sőt, a felesége is, a keretet pedig egy fiktív pszichológussal (Hámori Gabriella) való beszélgetés adja, de az Extázis Uncut elsősorban a nagy sikerű albumra építkezik, annak dalait és szövegeit használja a dramaturgiájában. Az albumfilm jelző tehát abszolút illik rá, hiszen az albumból táplálkozik, a dalokat pedig videóklipes, sokszor találó, olykor pedig kevésbé találó képsorokkal festi alá, így leginkább kiegészíti, gazdagítja a már korábban hallottakat. Abban nem vagyok biztos, hogy Bongor rajongóin kívül nagy tömeget tudna megszólítani, de a főhős izgalmas egyénisége mindenesetre átsüt rajta, ahogy a mondandójának kíméletlen, nyers, önmarcangoló mivolta is.
