A legjobb élőszereplős Bolondos dallamok-film… a Szörnyecskék 2 óta.
Pavlics Tamás
Persze nem is volt valami éles a verseny. Joe Dante 1990-es folytatásában a gremlinek teljes flúgos firka üzemmódban tolták (nem véletlen, hogy a nyitányt Tapsi Hapsiékkal maga Chuck Jones készítette), a két Space Jam-filmet pedig inkább hagyjuk meg sajátos kordokumentumoknak! A szintén Dante által rendezett Bolondos dallamok – Újra bevetésen 2003-ban ugyan megőrizte a firkák esszenciáját, azonban a Warner már akkor is szabotálta a saját ikonikus kabaláit, amely méretes bukásba és Dante rendezői karrierjének érdemi leáldozásába torkollott.
Pedig a válasz, hogy miért működtek ezek a karakterek, mindig is egyszerű volt és kézenfekvő: Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa, Cucu Malac és a többiek pont attól váltak sikeressé, mert furmányos módon figurázták ki a korszakot, amelyben készültek. Wile E. Coyote kergetőzése a Kengyelfutó Gyalogkakukkal például az akkori természetfilmeknek állított görbe tükröt… majd ejtett rájuk egy üllőt. Robert Zemeckis ezt a szimpla igazságot csodásan megértette Roger nyúlékkal, és Dave Green rendező – az ötletgazdák között megtalálható James Gunn-nal karöltve – szintén ide sorakozik. A firkahumor akkor működik, ha belehelyezzük azt egy már létező filmes zsánerbe, és annak paneljeit folyamatosan ütköztetjük e jellegzetes figurák kattantságával.
Márpedig itt már az alaphelyzet is zseniálisan bolondos. Mi van akkor, ha imádnivaló balek Prérifarkasunk megelégeli a folyamatos felsülést (valamint éhezést), és bepereli az Acme vállalatot, miután azok termékei évtizedek óta bemondják az unalmast?! Dávid és Góliát harca, jogi csatározása veszi kezdetét, ahol az egyik fél mindent megtesz, hogy elrejtse a titkait, míg a másik azért, hogy megtalálja a saját bátorságát. Ismerős? Gunnék itt merész vizekre eveztek, hiszen szembementek Chuck Jones szabálykönyvének nem egy elemével (például, hogy a karakterei sohasem hagyhatják el a sivatagot), de valahol a mennyei nyúlüregben most még a legendás rajzfilmes is elismerően csettinthet, mert Greenék játszi könnyedséggel kerülnek ki minden útakadályt, és borítják az utat egy gyalogkakukk pimaszságával a szőrös szívű nézőre.
Ugyanis pont attól működik annyira a Prérifarkas visszavág, hogy jól ismert karaktereit nem a sztárstátuszuknak megfelelően kezeli, hanem a zsánerhez (tárgyalótermi krimihez) s annak típusfiguráihoz igazítja, illetve hű marad azok eredetéhez, de nem rest csavarni is rajtuk. Míg azonban a Space Jamek vagy az Újra bevetésen felsültek az emberi figurák terén, mint Prérifarkas a dinamitrúddal, addig Will Forte kockázatkerülő, de jószívű ügyvédjének ott a helye Bob Hoskins Eddie Valiant nyomozója mellett… még talán rokonok is. Will és Wile E. remek párost alkotnak, hatnak egymásra, jellemben és szívben egyaránt, mint ahogy az animáció is többnyire szépen simul a valóság szövetébe. A film körüli hercehurca ráadásul a jó értelemben nyomta rá a bélyeget a végeredményre. Metaságát, mondandóját és annak diadalát, hogy a mozivásznakra kerülhetett, ennél az évtizedek óta kitartó, éhenkórász Prérifarkasnál jobban senki sem jelképezhetné. Az van srácok, hogy a poénok és gegek olyan gyorsasággal száguldoznak, mint Kengyelfutó Gyalogkakukk az úttesten, a szíve pedig akkora, mint a Grand Canyon, amelybe egy Prérifarkas elszántságával lehet később újra és újra belezúgni.
