Mozi, 2026.10.15. (Street Fighter) Aki nem rajongó, annak csak saját felelősségre! Komolyan. Mindenesetre értjük a viccet.
Elképesztő, hogy ilyen film még kigördülhet a hollywoodi gyártósorról. Hogy erre a Paramount fejesei rábólintottak. Kitao Sakurai forgatókönyvíró-rendező (filmek: Aardvark, Ugratások filmje; sorozatok: Dave, Twisted Metal, Pillangó, Balhé) és csapata ugyanis úgy döntöttek, hogy a ’90-es évek másik nagy verekedős videójáték-fenoménja – az egyik a Mortal Kombat –, vagyis a Street Fighter élőszereplős-mozgóképes feltámasztása kapcsán meg sem próbálkoznak azzal, hogy bárki bármit is komolyan vehessen itt. Nem is lehet. Mármint, ha egy játékhű feldolgozásban gondolkodunk. Márpedig a rajongók arra izgulnak. Egy Hulk-szerű, vörös rasztás, elektromos kisülésekkel támadó szörny? Egy végtaghosszabbításra is képes harcos jógi? Egy maszkos, pengekarmos nindzsamatador? Egy torpedóként repülő szumóbajnok? Egy vörös katonai egyenruhás megalomán főgonosz? Meg egy démonharcos a szellemvilágból? Ennyi hülyeséget egy kalap alá pakolni csak hülyeséget szülhet.
Ezt pedig pontosan tudták az új Street Fighter alkotói is, akik teljesen elengedték a gyeplőt, és a ’90-es évek túltolt, ostoba és idióta akciófilmjeinek stílusában képzelték el ezt a haddelhaddot. Nehéz szavakat találni arra, amit a vásznon látunk, annyira kretén, bumfordi és agysejtromboló az egész, de a fene egye meg, valahol szórakoztató, simán visszaadja a klasszikus árkádélményt: az ütős synthwave-zenék, a komoly koreográfiák és a nosztalgiafaktor kiszolgálják a régi fanokat. Mindenki más azonban ódzkodjon tőle, vagy mindenképp vigyen magával a vetítésre egy marék Xanaxot!
