2026.09.17. (Yön lapsi) A keltetés rendezője visszatért, és a doppelgänger-horrorját követően ezúttal a szülés utáni depresszió témáját csavarta ki egy jellegzetesen finn folkhorroros fordulattal.
Tóth Csaba
Egy film fogadtatásában mindig komoly szerepet játszik az időzítés. Ha egy témát túl korán dolgoznak fel, nem biztos, hogy a közönség megérett rá. Ha pedig túl későn, addigra már nem igazán érdekli a nézőket. Ezért is fordul elő oly sokszor, hogy utólag rácsodálkozunk: egy-egy régi film a maga idejében hogyan bukhatott meg, miközben annyira jó? Amikor a finn Hanna Bergholm belefogott Az éjszaka szülötte munkálataiba, még jó eséllyel úgy gondolhatta, a szülés utáni depresszió témája egy horrorfilmes, testhorroros megközelítéssel egészen egyedi lehet. Pechjére azonban két nagy visszhangot kiváltó film, a Ha tudnék, beléd rúgnék, valamint a Dögölj meg, szerelmem is pont nemrég került a mozivásznakra. Bár a két említett mozi főképp az anyává válás lelki horrorjára fókuszált, ez nem jelenti azt, hogy teljesen mentesek lettek volna a testhorror véres külsőségeitől.
A fentiek miatt a Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatkozó, és nálunk először a CineFesten látható Az éjszaka szülötte elsőre talán nem hat olyan frissnek, de ettől még a maga módján egyedi darab. Bergholm ugyanis nem azt akarja elérni, hogy zsigerig ható módon, csendesen rettegjünk az anyaságtól és a nők belsejéből előbújó kicsiny testtől, hanem azt, hogy egyenesen az arcunkba robbanjon a kis szörnyeteg. Pont, ahogy a filmben az apát játszó Rupert Grint (igen, Ron a Harry Potterekből) arcába a szülésjelenetben a teljes placentával és rengeteg vérrel együtt, mint valamilyen csápos rémség.
Az éjszaka szülötte egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy humora is van, még ha a legsötétebb fajtából is. Emlékszel még Peter Jackson Hullajójának babazombijára? Bergholm mozija a jobb pillanataiban egyértelműen ezt idézi meg. Csodás húzás, hogy magát a babát sosem láthatjuk – ilyen téren a Ha tudnék, beléd rúgnékkal rokon –, így kénytelenek vagyunk kizárólag az anya, illetve a babával találkozó emberek reakcióiból elképzelni, milyen is lehet a jövevény.
A filmben egy családi örökségként kapott erdei házba költözik be az újdonsült família, és ami eleinte idillinek tűnik, idővel a teljes elszigetelődésük és magányuk forrásává válik. A ház csapda lesz, a kisbaba a szörnyeteg, odakint az erdő pedig az ítéletet mondó társadalom, ami folyton figyel, és el akarja ragadni a csöppséget. Hogy mindeközben a cselekményt Bergholm odáig csűri-csavarja, hogy még erdei trollok is szerepet kapjanak benne, az már csak a hab a tortán. A baba tej helyett vért szív, véres húst eszik, szőrös, szokatlanul erős, és úgy sír, hogy az önmagában megér egy 18-as korhatárkarikát. Ez bizony egy igazán véres baby shower!
